Groffits Gábor építészmérnök, az elsõ vasbeton híd építõje Magyarországon. 1930-tól a Magyaróvári Gazdasági Akadémia igazgatója, 1943-45 között pedig az intézmény elsõ dékánja.

Mint a felsõház tagja azért küzdött, hogy a négy (debreceni, keszthelyi, kolozsvári és magyaróvári) Gazdasági Akadémia egy idõben nyerjen fõiskolai rangot. Ezt azonban 1942-ben csak a kolozsvári és a magyaróvári Gazdasági Akadémiának engedélyezte az akkori Földmûvelésügyi Miniszter.

Groffits Gábor 1880. március 21-én született Tótmegyeren, felvidéki polgári családból. Oklevelét a budapesti Mûszaki Egyetemen szerezte, ahol 1905-ig a Vízépítési  Tanszéken volt tanársegéd. 1905-ben Németországba, a Berlin melletti charlottenburgi mûegyetemre került tanársegédnek. Itt - és késõbb Lipcsében - a vasbetonépítési technológiát tanulmányozta, tervezõje és kivitelezõje volt a legnevesebb vasbetonépítési vállalatoknak.

Õ építette meg 1907-ben az elsõ magyarországi vasbeton hidat Garamkövesden. 1908-ban a Keszthelyi Mezõgazdasági Akadémia Mûszaki Tanszékének oktatója lett. 1914-1918 között harctéri szolgálatot teljesített. 1920-tól Budapesten a Mûegyetemen magántanárként oktatott. 1930. október 17-tõl Magyaróváron a Gazdasági Akadémia igazgatója lett. Szerkesztõje volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) lapja, a "Köztelek" építészeti rovatának. A lapban évenként számos írása jelent meg. Ezekben az építészet és a mezõgazdasági termelés, valamint az ipar kapcsolatát elemezte.

A Földmûvelésügyi Minisztérium 1942 õszén kiadott rendeletével szabályozta a mezõgazdasági felsõoktatás rendjét. Ennek értelmében a magyaróvári és kolozsvári Gazdasági Akadémia fõiskolai rangot kapott. Egyidejûleg az oktatás idejét négy évre emelték. 1943. június 19-én az intézmény tanácsa elsõ dékánválasztó ülésén Groffits Gábort dékánná választotta. Megválasztását követõen többször szóvá tette, hogy a fõiskolák élén - a fõhatóság által kiadott szervezeti szabályzat szerint - "csak" dékán áll, ami függõséget jelent és a hazai gyakorlatban szokatlan is; holott kívánatos, hogy rektor álljon a fõiskola élén. A Gazdasági Akadémián dékáni beosztásban 1945-ig dolgozott, amikor munkahelyének elhagyására kényszerült. Keszthelyre költözött, ahol két évig a helyi kisiparosok szövetségétõl kapta nyugdíját, "járadékként". 1947-ben Keszthelyen megbízták a Kulturtechnikai Tanszék vezetésével, ahol 1949-ig dolgozott.  1957. március 19-én halt meg Keszthelyen, ott temették el. Mint a tanítványainak egyike, szeretettel emlékezem meg a nagyhírû tudósról, kiváló professzorunkról.

Dr. László László